Kegyetlen szerelem Én mindig is szerettelek De te kegyetlenül elbántál velem, Nem érdekeltek téged az érzések, Miket folyton irántad éreztem. Másnak adtad csókodat, Mi engem illetett volna Így összetörted szívemet Mi érted égett volna. De nem törődsz te velem, Hisz ereidben a vér is színtelen És te meg sem látod könnyem Mit érted hullajtok szüntelen. *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* MAGÁNY Tudod,hogy mi a magány? Várni egy életen át az igaz szerelmet, várni és várni aki már nem jön el. Egyszer ráleltél igaz párodra, de ő kihasznált és eldobott magától, azóta csak várni hátha visszajön. De hiába minden,új szerelem nincs számodra, egy életen átőt várni aki kihasznált és eldobott magától. A szobádban egy késsel ülni, ha már elfogyott a remény szivedbe szurni, szivedbe szurni és elmullik a remény,a vágy és a magány! *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* Csönd! Tudos mi az élet?Bűntetés! Bűntetés,azért amit nem követtél el,de a fájdalmat mindíg érezned kell! Bárkit szeretsz csalódást okoz,s te minden éjjel utána zokogsz!Sírsz és kérded: mit rontottál el?...de válasz nem jön,veszekszel a csenddel! Halgat, csak a gúnyos nevetést hallod, mert nem tudod feledni semmi bánatod...! Reggel újra úgyteszel,mintha minden jó lenne,de összeszorűl szíved míg halgat a csendbe!... *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* "Egy sötét szobában ülök egyedűl a szívem megszakad könyörtelenűl Sírok és kérdem mit rontottam el,miértnem hatrcoltam minden erőmmel? Elengedtelek még akkor is ha nem akartam,az ajtó becsukodott és én hagytam! Most szenvedek,mert hiányzol nagyon,szeretlek még akkor is ha nem akarom!..." *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* Fáj Fáj, amit mondok, fáj amit teszek, Fáj a szerelem... hogy nem lehetek veled. Fáj, hogy nem tudok dönteni, fáj várni. Fáj, mert nem tudok semmit, csak a karomat vágni. Fáj sírni, minden órában, minden nap, Fáj, de mégis jó, mert majd boldogságot kap. Fáj, hogy nem tudom megadni, azt amire vágyik... Fáj...fáj, mert nagyon hiányzik!:( Fáj a bizonytalanság, megöl a bánat, Fáj,...de tudom, jobban is fájhat... Fáj verset írni, hisz egyik se vidám, Fáj, hogy nem teljesül, amit az ember kíván. Fáj, hogy nem vagy megint velem, De hiába fáj...el kell fogadnom: Nem foghatod a kezem. *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* Miért isteníti mindenki a szerelmet? Nekem csak bánatot ad, nem pedig örömet! Miért hiszi azt mindenki, hogy a szerelem jó? Hisz csak fájdalmat okoz, mely ki nem mondható! Miért töri össze szívemet, kit szeretek? Inkább ölne meg, az is kíméletesebb! *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* Kellek még? Látlak-e még valaha, Gondolsz-e még rám? Visszanéznél-e a múltba, Ha jó barátként mondanám? Vigasztalsz-e még, ha sírok? Mellettem lennél-e újra? Elolvasod-e, amit írok, S ér-e még reggel, hozzád bújva? Néz-e rám két szemed? Látom-e a mosolyod? Fáj a szívem, némán szenved, Összetörtem, üres vagyok. S ölel-e még két karod? ... Csókol-e a szád? Ha akarod, maradok, Várok még Rád… Hallom-e a hangodat? Kimondod-e azt a szót? A szerelem ássa síromat, Elvitted a szépet, és a jót. *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* Mi ez az érzés? Fáj... belül... Nem jó egyedül. Mikor még voltál, Szebb volt a világ, Mert szerettél?? De te nem vagy velem, Ez már egy... elveszett szerelem. *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-* Az idő minden sebet begyógyít?... Ha ő mondaná szeret, Akkor újra ragyognék, És nagyon.. nagyon boldog lennék *-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*